Tavaly május környékén kezdtem el járni filmvetítésekre, és ennek kapcsán csatlakoztam is egy filmklubhoz. Ezt viszont teljesen spontán tettem, mindenféle utána olvasás nélkül. Mostanra már látom, mekkora hibát követtem el ezzel. Ha nincs ez a manipulatív közösség, nem lettem volna alkoholista. Úgy éreztem sokszor, mintha agymosást végeznének, semmit nem fogadtak el a nézeteim közül és emiatt egy idő után elkezdtem elveszteni a realitás érzékelésem és az alkoholba menekültem. Ez viszont mentsvárból hamar börtönné vált számomra. A közösségből sikerült kiszakadnom, a függőség szorításából viszont nem. Segítségre volt szükségem.
Szerencsére találtam egy programot, aminek segítségével sikerült levetnem magamról az alkohol rabláncát.
A Felépülők Családi Felépülési Központba mentem el egy konzultációra, ahová a párom is elkísért. Kicsit féltem, hogy nem fogják díjazni a kísérő jelenlétét, de nagy meglepetésemre, még örültek is neki. Azt mondták a hozzátartozóknak is mindig nagy szerepük van az alkoholizmus kezelésében, ezért a programokba őket is bevonják valamilyen formában. Már ebből világossá vált, hogy profi szakemberek kezébe kerültem.
Egyébként is azért választottam őket, mert itt vannak a leghozzáértőbb addiktológiai konzultánsok. A TV-ben is láttam már korábban Lovizer Dánielt, aki ugye szintén addiktológiai konzultáns, és már ott nagyon meggyőző volt számomra a története. Ugyanis ő is durván alkoholista volt, ahogy édesapja is, mégis sikerült felépülniük belőle úgy, hogy még a családjuk sem esett szét, sőt csak erősebb lett. Na és ez a család a szervezője ennek a programnak.
A konzultáció során felmérték az állapotomat és azt javasolták, vegyek részt a 28 napos bentlakásos programjukban, ami a Minnesota-modellen alapszik.
Rögös út vezetett a sikerhez, de megérte végigjárni
Bár az első pár nap még nagyon lelkes voltam, utána egyre nehezebb volt alkohol nélkül bírni. Az ott lévő szakemberek viszont nagyon türelmesek és kedvesek voltak velem. Nyilván nem volt teljesen olyan, mint otthon, mégis nagyon családias volt a környezet, ahol igazán ki lehetett kapcsolódni. Mivel teljes ellátást kaptunk, csak a felépülésre kellett koncentrálnom.
Naponta sétáltunk és hetente szerveztek kirándulást is nekünk a fantasztikusan szép Balaton felvidéken. Ezen felül még éjszaka is, ha rosszul voltam, vagy csak beszélni akartam valakivel, volt legalább egy szakember, akivel ezt megtehettem.
Voltak egyéni és kis csoportos foglalkozások is, melyek során megoszthattuk egymással a történetünket, tapasztalatainkat. Nagyon jó érzés volt egy ennyire építő közösség tagja lenni, ahol azt érzem, együtt fejlődünk.
Miközben bent zajlottak a foglalkozások, a hozzátartozóinkról sem feledkeztek meg. A párom is részt vett általuk szervezett előadásokon és konzultáción, és nagyon informatívnak találta.
És mi a helyzet azóta, hogy hazajöttem?
Jobban érzem magam, mint valaha! Persze volt, hogy néha meginogtam, és ittam azóta egyszer-kétszer egy pohár bort, de már sosem tudnék olyan állapotba visszaesni, hiszen megtanultam mértéket tartani és az ott elsajátított módszerekkel kontrollálni a vágyaimat, ami hatalmas szabadságérzettel tölt el.
A tanultak felfrissítése érdekében rendszeresen szerveznek ingyenes programokat, ahol újra találkozhatunk sorstársainkkal és újra megerősödhetünk.
Nagyon hálás vagyok a központnak azért, hogy a program befejeztével sem engedték el a kezem teljesen, így mindig biztonságban érzem magam. Tudom, hogy bármi történne, van hova fordulnom, de azt is tudom, hogy nekik és az akaraterőmnek köszönhetően bátran állíthatom, már sosem tudnék újra alkoholista lenni.
